Összefoglaló poszt következik két versenyről melyen az elmúlt hetekben álltam rajthoz. Tehettem mindezt annak köszönhetően, hogy lábam megközelítőleg abban a formában dolgozik amit én tavaly ilyentájban hátrahagytam. A gyógyulásom óta egyre bíztatóbban alakultak az edzések, már tempófutásokat is…

Ez a hétvége sem telt esemény nélkül, hiszen alig hevertem ki a vasárnapi Hello Pap-rét kemény pályáját, máris Piliscsabán találtam magam a Pilis Trail 8 kilátás rajtjára várva. A két verseny közötti napokban mindössze egy alkalommal voltam futni, amolyan izomátmozgató jelleggel és többre  nem is…

Ez a nap azért korántsem volt ennyire komoly, mint amit a cím sugall, de ezt mindjárt elmesélem. Napra pontosan egy hónapja versenyeztem utoljára és meg kell mondanom, már eléggé ki voltam éhezve egy jó kis közösségi élményre. Férjem megint velem tartott előbb mint szervező, később mint futó/túrázó…