Mióta elkezdtem terepfutni sok pozitív élményt olvastam és hallottam a Vadlán Ultra Terep elnevezésű versenyről ezért és mivel magamat elég érettnek gondoltam a feladatra, beneveztem.

A versenynek otthont adó Cserszegtomajra már péntek este leérkeztünk, majd a helyi általános iskolában átvettem a rajtcsomagom ami rajtszámot, időmérő dugókát és pólót tartalmazott. Kiemelendő, hogy a dugókáért nem kellett semmilyen letéti díjat fizetni. A másik kellemes meglepetés, hogy már kint sorakoztak a befutóajándékok ami ebben az évben is - mint ahogyan legelső alkalommal- kődarabok voltak, melyekre  Vadlános plaketteket erősítettek. Ajándék péksütit is lehetett kérni amivel éltem, hiszen másnapra jó erőforrást nyújtottak.

Mögöttem a motiváció

A reggel 6 órás rajt kissé korán volt, igy csak egy banánt majszoltam el mialatt keszülődtem. Csomagmegőrzés mintha nem lett volna, de szerencsére Gyuri most is elkísért, így a kocsiban hagytam a táskát. Póló, karszár, rövidnadrág és kompressziós szár volt az öltözékem, számítottam a kellemes melegre ezért nem akartam túlöltözni. Maga a rajt időzónákra volt felosztva - ki milyen célidővel számol - én a 3-as zónába álltam a 6-7 órával tervezők csoportjához. A rajtoltatás egyszerre zajlott amúgy.  Itt beszédbe elegyedtünk Emesével, aki a táv több mint felén futótársam lett és jókat cseverésztünk.

A rajtot követően mire kiértünk az erdőbe már éreztem, hogy a karszártól szabadulnék, ezt egy alkalmas helyen meg is tettem. Nagyon kellemes volt a reggel, az erdőnek van ilyenkor egy jellegzetes illata, ezt most is árasztotta felénk szinte hivogatva.  Az első frissitést elhagyva - ami 10 km-nél volt-  jött a Rezi vár ahová egy kis emelkedő vitt fel, hogy elénktárja a kelő nap és az ébredő természet varázsos látványát. A következő egy jelzetlen ösvény volt - ilyenből többet is beraktak a szervezők - jól futható kellemes szakaszokkal. Épp egy ilyen enyhe lefelén haladunk, mikor Emese szól, hogy álljunk félre mert jön egy gyorsabb futó. Jött is elég nagy sebességgel ám alig néhány méterre elöttem ilyesztően nagyot bukott. Szerencsére felkelt jól volt, majd egy másik futótársnő mondta, hogy nem sok híján árokba lökte hiszen nem hallotta, hogy érkezik, ő pedig nem szólt előre melyik oldalról kerül. Később megelőztük, azután már nem láttuk. 

Rezi vár reggeli panorámája

Mire ezen túlleptünk, már meg is érkeztünk a huszadik kilométernél lévő vállusi ellenőrző ponthoz, ahol nagy örömömre klasszikus Tankcsapda számok dübörögtek a hangszóróból, ezek egyike volt az "Ez az a ház" című nóta, ami távozásomkor szólt, ennek refénjét dúdolgatva - "Itt lakom látod, ez az a hely, itt minden úgy van még ahogy itt maradt" - , egészen jól beleillett az érzésembe futás közben, hogy tényleg az erdő most az otthonom és plusz löketet adott egészen a zöld háromszög - Láz hegy - siratófaláig. Itt elég nehézkesen másztam felfelé volt, hogy fának támaszkodva szuszogtam és magam alá zuhantam, hogy mi lesz velem a Mátrabércen, ha már most így küszködök. Szerencsénk volt amúgy, mert az előző napok esőzései pont kellemesen futhatóvá/mászhatóvá tették a pályát. Elég nagy szívás lett volna például ezen a felfelén, ha száraz és morzsalékos lett volna a talaj. Felérkezésemet követően viszonylag hamar elmúltak ezek a nem kívánatos érzések és ugyanazzal a tervezett tempóval futottam tovább. Következett Büdöskútnál egy újabb dugókázás és frissítés, majd folytattuk utunkat a sárga sávon a Vadlánlikhoz, majd megkerűltük a gyenesdiási kőfejtő bányát, hogy a Nagymezőn lévő újabb pont előtt még felmásszunk a Varsás hegyen álló Festetics kilátóhoz. A mezei ep-n nagyon kínálták a palacsintát, azonban nekem eszemben sem volt enni belőle, nem is bírtam amúgy szilárd ételt fogyasztani a banánon kívül. Csak banánt vettem magamhoz ezúttal, mert a büdöskúti ep után megfájdult a gyomrom - lehet a kólától, igy nem akartam kockáztatni. Innentől már egyedül futottam, Emesét hol utolérve, hol ő engem elhagyva - végül elöttem nem sokkal ért célba. 

Gyenesdiási kőfejtő

Úgy 40 km után jött egy hosszabb aszfaltos szakasz, ahol elkezdődött egy elég komoly mélyrepülés. Meg akartam állni, abba akartam hagyni ezt az egészet, elegem lett. Persze belesétáltam majd újra elindúltam közben egyre azt mantrázva, hogy " ez csak a fej.. a tested bírja... a test bírja..", volt mikor a szememet is becsuktam néhány másodpercre, hogy minél inkább befogadja az agyam az információt.  Eltelt valahogy 5 km, az utolsó frissítőhöz érve a kedves önkéntesek tapsoltak hajráztak, gyors dugókázás egy nagy slukk kóla és erőmet összedve nekivágtam a maradék távnak. Csak, hogy érezzem (érezzük) a törődést a maradék etapra bolyba rendeződve szárnyashangyák lepték el mindenem, hiába hessegettem a kezeimmel őket, repültek szemembe, orromba számba, ragadtak a nedves bőrömre. A cél előtt még tartogattak a szervezők nekünk egy kevéske emelkedőt, de igazából annyira lekötöttek a rajzó rovarok, hogy szinte fel sem tűnt. Közben megelőzött egy versenytársnő akinek élénk színű pólója mutatta már a jó irányt az utolsó pár száz méteren. Alig akartam elhinni mikor hirtelen eltűnt a szemem elöl, hogy itt a cél ! Gyuri már várt és hajrázott, befordultam a tornaterembe a szervezők megtapsoltak én pedig csak kóvályogtam mint az őszi légy hosszú percekig. 

Nekem a Balaton most nem a Riviéra...

Ezek után kiválaszthattam az eddigi legmenőbb befutóajándékomat. Szerintem nagyon ötletes mégis végtelenül egyszerű dolog egy kődarab a verseny logójával. Iszonyatosan fáradt voltam viszont rendkívül elégedett, hiszen megcsináltam a magam elé állított elvárásomat, miszerint ennek hat és fél óra alatt meg kell lennie.

Az eredményem : 50 km, 1400m d+ bruttó 6:35 perc, női 23/45.

Fáradtan és boldogan a célban, kezemben a "kavicsommal"

Összegzésképpen elmondhatom, hogy egyre jobban képes vagyok felmérni a képességeimet, a frissítésem most is jó volt, leszámítva azt a kis gyomorfájást - erre majd jobban ügyelek. Az erőbeosztásommal szerintem nem volt gond, a negyven kilométer után érkező mentális "zavar" nagy valószínűséggel a konfortzónám kitolása miatt jöhetett elő. Annak viszont menet közben külön örűltem, hogy féltávhoz úgy érkeztem meg, (szinte) mintha most indulnék. A szervezésről a kedves önkéntesekről csak jókat tudok mondani, ezt a versenyt biztosan beiktatom a jövő évek táncrendjébe.