Vagyunk ugyebár mi futók, terepesek, aszfaltosok és van a közösségi media, a tér, ahol megmutatjuk magunkat, eredményeinket, kicsit "megfürdünk" a többiek elismerő virtuális gratulációiban. Van aki saját oldalán teszi ezt, van aki célcsoportban és akad aki futós oldalát szerkeszti, valamint vannak akik márkanagykövetként állnak helyt.

Kiállva a reflektorfénybe sajnos elkerülhetetlen, hogy támadási felületet kínáljunk az arra váró/vágyó rétegnek. De kik is vagyunk mi futóbloggerek? Csak egy jólcsengő név, vagy egy jól felépített önmarketing? Korántsem. Emberek vagyunk tele vágyakkal, tervekkel, kemény munkával minden egyes eredményünk mögött. 

Múltkorában a szemem előtt zajlott egy ilyen "kóstolás" az egyik futós tematikájú csoportban, ahol a poszt írója azt a témát feszegette, hogy minek alapján kapnak egyes futók támogatást, holott nem tartoznak feltétlen az elitbe, míg azok akiknek komolyabb eredményük van nem részesülnek a jóból. Látszólag ártatlan felvetésére kisvártatva meg is jelentek a kommenthiénák és egyből húsba maróan kezdték kritizálni az "önhájpolókat", mert szerintük aki blogol vagy épp futós oldalt szerkeszt - nagy eredmények híján - az semmi több, mint egy rossz ripacs. 

Egyébként ez utóbbit én kaptam meg egy olyan személytől akitől a legkevésbé vártam, hátatfordítva és felrúgva egy három éves barátságot. De nem bánom, mert ahol egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik, esetemben mindjárt kettő - szívből remélem, hogy ez a két kis ajtóm sokáig tárva nyitva marad.

Szóval ezen személyek - a poszt írójával karöltve - konkrét támadást intéztek egy olyan terepultrás lányt kipécézve, aki egy építőipari cég felhívására futónagykövetnek jelentkezett - nem mellesleg egy neves táplálékkiegészítő hazai márkanagykövete is. Vitriolos megjegyzéseiket egymást túllicitálva köpték ki magukból, de nem láttak tovább a saját irigy szemellenzőjüknél, miszerint ez semmi többről nem szól, mint a magamutogatásról és önfényezésről, továbbá nem fért a fejükbe miért kell mindehol a porond közepén állni.

Mit gondolsz kedves olvasóm, felmerűlt bennük akár egy pillanatra is, hogy ez a sport népszerűsítéséért történik? A mozgás, a futás szeretetének közvetítése, emberek motiválása a cél, nem pedig a magamutogatás? Persze, hogy nem.

 Természetesen miután a "célszemély" közbelépett, feltéve a kérdést, hogy ismerik e őt személyesen, mit tudnak róla, az értelmi szerző gyorsan törölte az egész irományát, kiállítva magáról a bizonyítványt. És itt tényleg gondoljuk át a kérdést. Mit tudunk egymásról ? Látva a posztokat lájkolunk vagy épp irigykedünk legyen ez pozitív vagy negatív kisugárzású de eszünkbe sem jut megismerni a másikat, vagy legalább venni a fáradtságot, hogy a futó "mögé" nézzünk.  És ha már nem vesszük a fáradtságot, akkor honnan a fene nagy bátorság, hogy bántsunk olyanokat akik a lelkület is beleteszik ebbe a sportba?

Szerintem a kérdés költői....

Így vagyunk mi láthatatlan láthatók.