Összefoglaló poszt következik két versenyről melyen az elmúlt hetekben álltam rajthoz. Tehettem mindezt annak köszönhetően, hogy lábam megközelítőleg abban a formában dolgozik amit én tavaly ilyentájban hátrahagytam. A gyógyulásom óta egyre bíztatóbban alakultak az edzések, már tempófutásokat is…
A tavaly októberben lezajlott Mátrabérc volt az utolsó verseny ahol rajtzónában állhattam. Nem csak azért mert a vírushelyzet bizonytalanná tette a hátralevő eseményeket, hanem mert ezután kezdődött sérülésem folytatásos története. Négy hónapnyi lábadozás és még ugyanennyi edzői irányítással…
Naptár szerint nyár van. Mert ugye abban egyetértünk, hogy ez az évszak idén nem kényesztet el bennünket és nem is igazán tudunk előre tervezni, hol merre töltsük el jól megérdemelt szabadságunkat. Futás szempontból ez a nyár most a várakozás és felkészülés időszaka nálam, mert én éltetem az ősz…
Ez a nap azért korántsem volt ennyire komoly, mint amit a cím sugall, de ezt mindjárt elmesélem.
Napra pontosan egy hónapja versenyeztem utoljára és meg kell mondanom, már eléggé ki voltam éhezve egy jó kis közösségi élményre. Férjem megint velem tartott előbb mint szervező, később mint futó/túrázó…