Ez a hétvége sem telt esemény nélkül, hiszen alig hevertem ki a vasárnapi Hello Pap-rét kemény pályáját, máris Piliscsabán találtam magam a Pilis Trail 8 kilátás rajtjára várva.

A két verseny közötti napokban mindössze egy alkalommal voltam futni, amolyan izomátmozgató jelleggel és többre  nem is nagyon vágyott a szervezetem, csupán néhány nyújtást tudhattam magaménak. Erre a 8 kilátásra mint felkészítő edzőversenyre gondoltam így az UTH Szentendre Trail előtt. Mivel szintidőt nem határoztak meg, ezért a tisztes helytállást tűztem ki célul futókirándulásba burkolva.

A versenyközpontnak helyt adó focipályán már reggel 7-kor gyülekeztek a futók, majd egy kissebb pályán Péter Mátyás gyógytornász tartott szakszerű bemelegítést, hogy biztosan minden rendben menjen. Szerintem rajta aztán nem múlott semmi.

Az első kilátó - és egyben ellenőrző pont a Jenga torony volt, ahová jó lendülettel érkeztem fel. Már méterekről üdvözölt Dani, akinek kérdésére, hogy "Múlt héten nem volt elég?"  ekkor még nevetve nemmel feleltem, később ezt át kellett értékelnem. Az első frissítőig - ami emlékeim szerint 10 km tájékán lehetett - egyenletesen és jó ütemben haladtam. Itt utolért egy versenytárs Éva, akivel a táv több mint felén együtt haladtunk, ő is ugyanabban a tempóban mozgott és közben jól elbeszélgettünk, másztuk az emelkedőket futottunk lejtőkön és élveztük a pályát, a szép vidéket, mert nem csak sarat, de látnivalót is tartogatott nekünk ez a pálya.

A Jenga torony

Nagyjából a 18-ik kilométer után a Kék sávon felfelé menetelve a Kétágú hegy irányába, elkapott egy elég erőteljes szétesés. Nem szépítem, nagyon csúnyán megzuhantam de úgy, hogy "idegből" tettem egyik lábamat a másik után, közben saját magam szidtam amiért egyáltalán beneveztem erre a versenyre. "Többet biztosan nem jövök ! " fogadkoztam és mire kifogytam az öncséplésből már újra szintgörbén haladtunk. Mikor hátranéztem versenytársnő kedvesen mosolygva megerősített, hogy a mozgásom hűen tükrözte állapotomat és ezen jót derültünk.

Pazar kilátás valahol útközben

A Sasfészek kulcsosházhoz felérve elfogyott az isom és a vizem, szerencsére alig egy kilométer volt hátra a következő asztalig, ráadásul lefelé haladtunk, így mondtam "hazárdírozok" és elviszem magam a pontig. Nagyon hálás tud lenni egy frissítőpontnál, ha van bekevert iso ! Ezt ki is használtam mert sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mintha ott kellett volna egy újabb adagot elkészítenem. Ez már a féltáv, nyugtáztuk és kezdtük meg a  lecsorgást Pilisszentlélekre, ami után újabb emelkedő sorozat várt egészen a Fekete kövekig.  Ezen és a Zöld sáv egy végtelennek tűnő saras-pocsolyás szakasza után igazi megváltás volt, hogy a Boldog Özséb kilátóig az aszfaltra tereltek minket.

Pilis tetőt követően már magam folytattam utamat, a sokáig lefelé futás igazán pihentető volt, hamar el is érkezett az utolsó frissítőpont, ahol újra feltankoltam. Nemsokára egy nagyon vagány völgyben találtam magam egyre várva a beígért "siratófalat", mert ha annak vége akkor már csak egy-két kilométer és itt a cél. Eljött a várt pillanat, lelkiekben egy Hétvályúsra hajazó emelkedőre készítettem magam, de a fele sem volt szerencsére és  fáradt lábaim ellenére viszonylag könnyedén értem a tetejére.

A célig ugyanaz az aszfaltút vezetett mint reggel, de most valahogy háromszor olyan hosszúnak tűnt. Egy kanyar, majd az utolsó és bent vagyok a célban.

Boldog elégedettséggel nézem a szép és igényes érmet amit kaptam mert sikerült a 7:29-es időmmel  kihoznom magamból a maximumot, úgy gondolom elég jól kezeltem a fáradtságot és megfelelő volt az erőbeosztásom.

Jutalom a nap végén

Annak ellenére, hogy menet közben fogadkoztam soha többet nem jövök, jövőre is beterveztem ezt az eseményt, mert nagyon családias hangulatu és jól szervezett, a pálya pedig ami 50 km-t és 1.800 m szintet tartalmazott,  a Pilis legszebb részeire kalauzolja résztvevőit.