Elérkezett eme pillanat a várva várt, hogy megírhassam a lezárását ennek a közel egy éves kálváriának. Tavaly volt a Mátrabérc Trails futóverseny amit követően elszenvedtem a jobb combhajlítómban egy izomsérülést, majd hosszú és sokszor kilátástalan rehabilitációs "zarándok út" következett. Erről írtam már korábban ( Hiába futsz...., Utolsó szó jogán) , így nem mennék bele újra, inkább arról szeretnék mesélni neked kedves Olvasóm ami az előző két fejezet óta történt.

Nem kiemelten az egy éves "jubileum" adja a bejegyzés apropóját sokkal inkább a megnyugvás, hogy végre ki merem jelenteni : Meggyógyultam ! A júniusban megírt második részben optimistán szemléltem a jövőmet hittem a mielőbbi gyógyulásban, de mint utóbb kiderült ez még korai volt. A mezítlábas futások például akkor abban a helyzetben megoldást nyújtottak, később inkább egy rossz ragtapaszra emlékeztettek ami az első mosogatásnál leázik. A Verőce Éjszakai Trail után újból fájni kezdett a vádlim és próbáltunk az edzőmmel és a gyógytornász ismerőssel gyógyírt találni - kaptam kineziotape-et - de csak kérészéletü megoldások voltak. Kevesebbet futottam, többet túráztam mert akkor legalább éreztem, hogy élek és van keresnivalóm az erdőben, meg amúgy is hiányzott a természet. A jobb vádlimban konstans jelentkező görcsös fájdalom - diszkomfort - felkeményedés már nem csak futáskor, vagy hosszabb túrákon keserítette meg komfortérzetem, hanem a szimpla hétköznapokon is. 

Egy reménytkeltő túra a régi Salomon-ban a Vadálló köveken - 2021. július

Mikor épp az a stádium volt, hogy most a mezítláb futás és az alacsony drop lesz a megoldás cipővásárlásra adtam a fejem. Vettem jó áron egy Altra Torin típusú - zéro dropos- aszfaltos cipőt reménykedve, hogy végre ráleltem a "szent grálra", de mindössze 8 km-t futottam benne. Elővettem a régi szeretett Salomon XA Elevate terepfutómat, lássam azzal milyen futni/gyalogolni mert visszagondolva soha nem okozott problémát a viselése. Minden megoldásnak hitt ötletem csak újabb ragtapasz volt a "sebemre". Ez a kilátástalan nyüglődés és a folyamatos diszkomort odáig vezett, hogy már a közvetlen környezetemre is kivetült ez a negatív energia. 

Közeledett az augusztusi Magas Tátra nyaralás amit semmilyen körülmények közt nem akartam lemondani arra meg még kevésbé vágytam, hogy ez a fájdalom árnyékot vessen arra aminek élménynek kell lennie. Még valamikor tavasszal ajánlotta Sárdi Tomi és párja Niki Sinkó Judit gyógytornász/fizikoterapeutát - aki azóta mindkettőjüket sikeresen rendbe hozta. Időpontot csak a nyaralás utánra kaptam, de szerencsémre nagyon "jó fej" volt a lábam és szinte tökéletesen tette a dolgát az egy hét alatt. Nagyon izgatottan ültem a rendelőben soromra várva, kíváncsi voltam mi lesz a diagnózisom és nem titkolom féltem, hogy ennek a hobbinak búcsút inthetek.

Gondtalanul a Magas Tátrában, háttérben a Rovátka (Prielom) - 2021. augusztus

Az első alkalom egy állapotfelméréssel indult azon túl, hogy bejelentkezéskor elmondtam problémám fő okát. Manuális vizsgálat következett a derekam tájékán és itt jelzett az egész bajom kiváltó oka. Kiderűlt, hogy korábban - gondolom tavaly ősszel lehetett  - egy rossz mozdulat okozta becsípődés történt a keresztcsont és a jobb medencém között. Ez fájdalmat nem okoz és az esetek 90%-ban magától kioldódik, persze én a maradékba tartozom akinél makacsul tartja magát. Ez a kis "bibi" itt nem állt meg, ugyanis ezáltal inger alá került az ülőideg (piriformis) ami végigfut hátul egészen a térdhajlatig és folyamatosan görcsben tartotta a vádlim izmait. A harmadik kezelés hozta meg az igazi gyógyulást, ugyanis a vádlimban lévő hurka szerű izomcsomókat nem volt egyszerű feladat kioldani. Alig akartam hinni a fülemnek mikor Judit kimondta a varázsmondatot : "Gyógyultá nyilvánítalak!" Felszabadító érzés volt de ugyanakkor kicsit ideges is voltam, vajon milyen lesz futni ezután? Gyalogolni tudtam ez nem volt kérdés a Magas Tátra és az azt követő Vérkör teljesítménytúra abszolválása után. 

Fokról fokra egyre feljebb - Szlovák Paradicsom 2021. augusztus

  Még aznap edzőmmel is tudattam a jó hírt, így már azon a héten kicsit átvariálhatta a kiírt edzéstervet. Természetesen szépen fokozatosan haladunk azóta is előre, Judittól kapott "házi feladatokat" azóta már beiktattam a napi rutinba, főleg futás után végzem el, hogy a vádlim biztosan kioldódjon és ne kerűljek újra ebbe a csapdába. Három futásom van egy héten ebből a vasárnapi az fixen terep, mert úgy gondolom heti egyszer kell az erdő és némi szintemelkedés, hogy állóképességileg is visszatérjek a korábbi formámhoz. 14 km volt a maximum amennyire felduzzadt a hétvégi "hosszúm", de türelmes vagyok mert nagyon nem szeretnék visszacsúszni a gödör aljára.

Fokozatosan megyek előre, újra versenyeket helyezek kilátásba amik remélhetőleg pozitív élményekkel töltenek majd meg és képet kaphatok jelenlegi formámról ( azért az edzések is elég bíztatóan alakulnak). Az viszont biztos, hogy amit tavasszal akartam - fájdalommentesen örömfutni - már elértem és nyugodt szívvel vághatok bele a holnap kihívásaiba.

Az én lábam az én váram - írtam korábban, de erős várat csak sziklaszilárd alapokra építhetünk. A kitartó munkának pedig beérik a gyümölcse.