Egy kicsit az előzményekről.

Ezt megelőzően három évig teljesítménytúráztam - túráztunk Férjjel - és ezalatt az idő alatt a legtöbb kilométer amit megtettem az a Vérkör 77 km-es köre volt. Ez is egy instant túra, akárcsak a Szénás körök, de a rendezők kitalálták, hogy ebből TT -t is rendeznek, így az elmúlt időszakban 5 alkalommal ( 2 instant és 3 TT ) jártam le a 77 kilométert. Ezt a Nagy Szénás kört 2019 őszén már teljesítettem akkor még túrázva. Az élet úgy hozta, hogy elkezdtem a terepfutás felé kacsingatni tavaly és ezt a fajta mozgásformát építettem fel a fokozatosság elvére törekedve. Ezzel párhuzamosan pedig elmaradoztak a gyalogos teljesítések és ebből fakadóan hosszabb pálya nem is került a lábaimba.  Megmondom őszintén nem is gondoltam volna, hogy én képes lehetek valaha ekkora távot futva teljesíteni, így meglehetősen mérsékelt önbizalommal tekintettem a napra, mikor is nekem magam alá kell gyűrni ezt a kört.  Előző hétvégén kimentem a Vértesbe egy maratonra (Sunset Trail), hogy lássam a privát UTH után mennyire tudok magamtól is futni egy olyan tempót amit az egész távon képes vagyok tartani, belekalkulálva a fáradást. Nos, ez annyira jól sikeredett, hogy 5:33-as egyéni legjobbat mentem ami bizakodásra adott okot, már csak azért is, mert semmilyen agóniát nem tapasztaltam menet közben.

Június 27-e, a Nagy Szénás napja

Erre a kellemesen tüzes szombatra beszéltük meg Anettel, hogy teljesíteni fogjuk a kört. Én olyan vagyok, hogy már napokkal korábban készülök rá mentálisan is nem csak fizikailag, fejben körbejárom a pályát, átgondolom hol hogyan fogok futni. A tempó kérdését Anett vette a kezébe én pedig nyugodt szívvel rábíztam magam, mert tapasztalatából adódóan ő ezt jobban tudja.

De nem is én lennék, ha minden flottul és kerek egészként történne, ha valamit nagyon várok. Most az történt, hogy csütörtökön kimentem egy átmozgató futásra és jobb térdemben éreztem valami tompa nyomást, gyengeséget és úgy 9 km után szálltam villamosra és azon agyaltam, hogyan tudnám gyorsan rehabilitálni magam és lefuttattam minden lehetőséget, hogy hol kerűlt hiba a mátrixba. Ott, hogy nagyjából egy hónapja csak nyújtottam és nem hengereztem át az izmaimat.

Az ominózus nap reggele a szokásos álmoskás hangulatban indult, de a jól bevált barackos toast kenyér és a pohár kóla viszonylag hamar magamhoz térített. Reggel 7 kor indulásra készen álltunk a rajtban, Gyurival egy utolsót egyeztettünk hol fog frissíteni ( Kopár csárda, Pilisszántó, Piliscsév, Piliscsaba) és nekivágtunk a távnak.

Reggel 7-kor, tele elszántsággal

 A taktika nem volt több mint, hogy a nagyobb emelkedőket meggyalogoljuk és a futótempó pedig egy kellemes, tartható, olyan lábkímélős lesz. Mire megérkeztünk a Kopár csárdához (34 km) frissíteni, már érezhető volt, hogy a meleg nem viccel. Az erdő árnyas részein jól viseltük a párát és a meleget, azonban engem a kitett és az aszfaltos részek vágtak fejbe jobban, ezt Pilisszántóra érkezve tapasztaltam meg egy rövidebb de erősen napos szakaszon. Itt az ösvényen várt minket a frissítés, nagyon kellett a víz és a hideg kóla, banán. Itt feltankoltunk rendesen, mert Piliscsév volt a következő állomás és addig még várt ránk egy Pilis tető mászóka.

Ettől a frissítéstől szinte reggeli lendületet nyertem és így vágtam neki a szerpentinnek, ám előtte még meg kellett birkózni a Trézsi-kút Szeretet forrás kódjával, ami azért nem volt olyan egyszerű. Tavaly már hiába kerestem azt a bizonyos rönköt a megjelölt helyen, fel kellett menni a pót kódhoz, ami nem túl szerencsés pozícióban van feltéve a pihenőasztal aljára. Nehezen tudtuk most is beolvasni, értékes perceket vesztegetve vele. Amúgy a rönköt most sem találtuk. A Pilis tető kanyarjain szívódhatott fel úgy igazándiból a frissítésem, mert valami olyan lendületes iramban haladtam - lábaimban uszkve 48 kilométerrel és a szint felével - amin magam is elcsodálkoztam de kissé szívtam is a fogam, hogy lehet meglesz ennek a böjtje. "Jé ! Már fel is értünk ! " konstatáltam, majd megkezdük a Z sávon a kellemes hullámzást, letértünk a piros + -re, onnan P sáv a barlangig, majd csorgás le a Pincefaluhoz. Újabb "életmentő" frissítést követően Piliscséven keresztül kellett fussunk a jó forró aszfalton (nem tudtuk már mi hiányzik), itt sikerült belepakolni  500m pluszt, ugyanis egy jó árnyas részen kocogtunk és nem vettük észre, hogy balra kéne letérni ott vezet tovább az OKT kékje Piliscsaba felé. Majd következett az első - nálam most inkább mentális - erőpróbája a távnak, mert elkezdődik az enyhén emelkedő süppedős homokos szakasz és reményeink dacára szinte teljesen száraz volt. Kissé már nyűgösen érkeztünk Gyurihoz frissíteni, itt megpróbálkoztam az addig ki sem bontott Milka csokival, de amint bekaptam éreztem, hogy a gyomrom nem fogja tolerálni így inkább kiköptem. Elbúcsúztunk azzal, hogy tali a célban, mi pedig a kéken haladtunk tovább az erdő és az utolsó emelkedő irányába. Na ez volt a másik elme próba azon a soha véget nem érő völgyön keresztül, amit már tempósan gyalogoltunk némi futómozgással tarkítva. Ezen a szegmensen Anett csúszott meg kissé és bizonyára én sem voltam jó partner a folyamatos mantrámmal, hogy mindjárt itt a kereszteződés és mennyi van még hátra a Nagy Szénás kódig. Végre elérkezett a P sáv emelkedője fel a Szénásra ahol Anett látványosan magára talált, én meg csak takarékban cammogtam visszagondolva a reggeli lefelé flow élményére. Az utolsó 5 kilométert fáradt lábaink dacára nagyon szépen hoztuk, így 11:40 perces idővel zártuk a napot és ezt a kört. 

A célban még a mókázás is belefért.

Nagyon elégedettek vagyunk ezzel az idővel, hiszen ahogy menet közben is beszéltük, egy ilyen meleg plusz fél órát hozzáad a teljesítéshez. A frissítést úgy érzem jól eltaláltam, jó volt a vizes kendő a fejemen és a fejtető folyamatos locsolása. A kompressziós szár felvétele is nagyon hasznos volt, ezt a továbbiakban is fogom alkalmazni 30 km felett, vagy nagy szintkülönbségü távok esetén. Amit észrevettem,hogy melegben többször veszek magamhoz táplálékot, ám ez a sótabletta, banán és gél kombinációjában ki is merül, tehát a jövőben is ezekre fogok tudni támaszkodni. 

Összegezve ezt a menetet megállapíthatom, hogy fizikailag és mentálisan is a helyemen voltam, jól frissítettem. Anettől megint tanultam, hogyan kell okosan beosztani az erőt és megválasztani azt a tempót amit végig tartani lehet. Köszönöm Neked ! 

Második, de mégis első Nagy Szénás köröm, 75 km, 2175 m szintemelkedés, 11.40.