Most, hogy ilyen "vérzivataros" időket élünk - ugyebár nyakunkon ez a Coron 19 - és belátható időn belül minden versenyünk elmarad, bizony egy futónak ilyenkor összeszorul a ...hát minimum a gyomra.

Sokunk célversenyei landoltak a kukába, vagy éppen csúsztak nem is keveset, értem ezalatt például az Ultrabalatont, amit ugyan "csak" elhalasztottak októberre, de  vagyunk bizonyára nem kevesen akik az eredeti dátumra időzítették a formát. Nálam "szerencsére" (?) nem játszanak az aszfaltos bulik, mert én egyszerűen terepfüggő vagyok és a hétköznapok flaszteres futásait is igyekszem kitolni a közeli kis erdőbe ahányszor csak lehetséges.

Mit tud tenni ilyenkor egy futó ? Felöltözik, kimegy és lefutja. Így vagy úgy de megtalálja a módját, hogy edzésben maradjon. Egyenlőre még a kezünkre - vagyis inkább a lábunk alá - játszik ez a homeoffice. Megyek amíg lehet, hiszen nekem is van (volt) célversenyem, méghozzá az UTH 50-es távja, ami nagy valószínűséggel a többi sorsára fog jutni. DE ! Egy dolgot semmiképpen nem teszek. Nem pánikolok, nem esem kétségbe, hanem minden élethelyzetben igyekszem megtalálni a pozitívat, a lehetőséget. Azért megyek ki a déli 20 C-ban frissítés nélkül futni akár 13 - 14 kilométert, hogy felkészítsem a szervezetem arra, ha majd egy nyárias melegben kell helytállnia, már ne legyenek mélypontok. Feltöltődöm D vitaminnal, ami plusz ellenállóságot biztosít. Igen, rohadtul kellemetlen már féltávtól a kiszáradt számat nyalogatni, majd később a  patakban pancsoló kacsákat irigyelni, de biztos vagyok abban, a munka megtérül.

Megtérül majd ősszel, hiszen a Mátrabérc, Vadrózsa, Vadlán és a Piros 85 ( szigorúan teljesítménytúrázva) már ott figyelnek a naptárban várva a beteljesülést. De most a mának élek, mindig csak egy napra előre gondolkodom, miközben derekasan próbálok helyt állni anyaként itthon. Leckézni a nagylánnyal, bolondozni a kicsivel vagy éppen mindezt egyszerre. De igyekszem megtalálni az egyensúlyt, amiben a futás az egyik társam, a másik pedig nem más mint drága Férjem, akinek támogatásával meg tudom valósítani önmagam. Hálás vagyok mindezért....!

Nincs más hátra előre ! 

Az utolsó leheletig....