Az egész történet valahol ott kezdődik, hogy 10 évesen kajakozni kezdtem. A Dunán edzettünk és versenyeztünk tavasztól őszig, télen pedig leginkább a kondi és a futás alkotta az alapozást. Ezen belül is a szombatonkénti hegyifutások tették fel a hétre és az i-re a pontot. Ezeket - akkor még - tiszta szívből utáltam. Nem voltam jó futó, sőt kifejezetten szarul ment a futás.  Mégis most érzem ennek a 12 évnek a sok jótékony hatását, hiszen az izom nem felejt - mondá vala drága jó Laci bácsi, kedvenc edzőm. 

Azóta - stilszerűen szólva - sok víz lefolyt a Dunán, drága Férjemmel megismerkedvén bevezetett a túrázás világába, amiből átnyergeltünk a teljesítménytúrára, majd kb egy évvel ezelőtt - 2019 májusában - engem beszippantott a terepfutás. A teljesítménytúrázásnak - továbbiakban TT - szintén rengeteget köszönhetek, megtanultam mozogni az erdőben, patakon átkelni, köveken szökkenni. A mai napig szeretem, mikor kicsit elég a futásból - mert bizony van ilyen - jólesik lelassúlni és csak úgy bámulni a tájat.

És hogy mikor kezdtem futni ? Ha belegondolok akkor van már 5 éve. Mikor a második gyerkőcöm megszületett és kb 6 hónapos lehetett, mikor úgy döntöttem ledolgozom a babahájat. Először babakocsit toltam magam előtt és max 5 km-re voltam képes. Majd szépen fokozatosan építkeztem, egyre többet és többet bírtam futni, immáron babakocsi nélkül. Egy ideig a TT keresztedzéseként funkcionáltak ezek a kilométerek, mára már tudatosan készülök egy egy versenyre.

Nos, kezdésnek talán ennyi is megteszi. Folytatása következik :-)