Szerintem mi nők pontosan tudjuk mi fán terem a cipővásárlás, mennyit tudunk nézelődni, próbálgatni, kezünkben forgatni a kiszemelt darabot (darabokat). Van mikor azonnal lecsapunk szívünk topánjára és van,hogy  hosszas mérlegelés előz meg egy beruházást.

Nos nálunk futócsajoknál sincs ez másképpen. Mondjuk most csak a magam nevében beszélhetek és fogok is, fókuszban pedig a Salomon XA Elevate GTX (gore-tex). 

Terepes körökben biztosan nem kell bemutatni ezt a márkát. Temérdek szín, forma és típus áll rendelkezésünkre, mégis mikor ott álltam a vásárlás küszöbén, bevallom elbizonytalanodtam mert árban elég húzósak kis barátaink. Mikor augusztusban a Tátrába készültünk szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy lényegében az összes vízhatlan cipőmet és bakancsomat kinőttem. És egy magashegység nem viccel, főleg ha nyári esőről van szó. Bakancsot venni viszont eszem ágában sem volt, mivel már nyáron kilátásba helyeztem magamnak, hogy én  télen is futni és versenyezni fogok. Szóval mindenképpen olyan cipőt akartam ami vízhatlan - ez amúgy is "liblingem", hogy száraz legyen a lábam - és szó szerint is állja a sarat, valamint megfelelő csillapítással is rendelkezzen. Némi kutatómunka után rátaláltam a Salomon XA Elevate GTX verziójára. Elolvastam a teszteket, majd elmentem a boltba és még a tátrai nyaralásunk előtt akciósan (38.000) megvettem. 

Előttem sem ismeretlen ez a márka, túrázós éviemben egy ilyen túracipőben róttam a kilométereket. Azt meg kell hagyni, hogy a futócipőik is kényelmesek, jó a sarokcsillapítása, de mégis kicsit másképpen fut benne az ember. Nekem a Hoka-hoz szokott lábaim elsőre kicsit furának érezték ezt a keményebb talpkialakítást és a szűkebb kaptafát, de mivel az első pár teszkör a Tátrában túrázva, majd később itthon egy 30 km-en történt, viszonylag hamar hozzászoktak.

Osztrava nyereg felé menet - Magas Tátra

Odakint a hegyekben a talpa jól tapadt a köves, sziklás terepen és a felsőrész GTX membránja is jól kibirta a majd két órás esőt. Nagyon boldog voltam a beruházásommal, ám a szép hosszú és kellemesen meleg ősz miatt egy időre a szekrénybe került, hogy aztán október végén végre megkezdje az őszi/ téli szezont. Az első futós bemutatkozása Vértes Trail 30 km-es versenye volt, ahol végre alkalmam nyílt "rendes" körülmények között is felavatni. Kényelmes volt benne a futás, jól csillapított, az itt - ott saras pályán a talp pedig remekül tapadt. 

Sokan ellenérzéseket táplálnak a Gore-Tex membránnal szemben, arra hivatkozva, hogy nem szellőzik és ha belemegy a víz az nem jön ki és kvázi jól belefülled a láb. Nos, nekem ennél a cipőnél ilyen tapasztalatom nem volt, vagy inkább nem ennyire drámai. Volt olyan esetem, hogy beszakadt alattam a patak jege és bokáig merűltem, de kellemes meglepetésemre egy rövid időn belül "kifutottam" a vizet a cipőből. Csont száraz nem lett ugyan, de egy idő után már száraz foltok is megjelentek a felsőrészen.

Az igazi mélyreszántó tesztelésére a decemberi 40 kilométeres Vulkántúra adott kiváló alkalmat a Börzsöny hol havas, hol pedig saras latyakos terepén. Én maximálisan elégedett voltam a cipővel, mivel nem vittem hómacskát így a talp tapadására bíztam magam és nem is okozott csalódást. Kiválóan vette az akadályokat a vegyes terepen, jól tartott a letaposott hóban és a cuppanós - latyakos sárban egyaránt. Nyugodt szívvel rábíztam magamat a cipőre, bár elestem, de ez nem a cípő hibája. 

Első futóbevetésen a Vértesben

Egészen mostanáig, a tavaszi szezon beköszöntéig hordtam ezt a cipőt, legyen szó edzésről vagy versenyről.  Sacc/ kb 617 kilométert tettem bele, legutoljára a Pilis Trail 50 kilométerén volt rajtam ahol feltűnt, hogy nem csak nedves a zoknim, de konkrétan a lábfelem alatt keresztben átfolyik a víz ( nem nagyon érdekel, belelépek a pocsolyába, sárba ha kell). Nos miután szépen letakarítottam azzal kellett szembesülnöm, hogy az anyag a lépéshajlatban megadta magát, igaz csak felületi a sérülés, mégis elveszítette funkcióját a cipő.

Jól látható sérülések, elég rövid időn belül

Meglehetősen bosszantó a dolog, mert viszonylag rövid időn belül bekövetkezett, hogy konkrétan elfáradt az anyag. Nem hinném, hogy ág vagy kő szakíthatta ki - ha meg mégis, az külön fekete pont lenne, hiszen egy terepcipőről beszélünk. Persze most joggal kérdezhetnéd kedves olvasóm, hogy miért nem viszem vissza, érvényesítem a garanciát? Mert előre tudom mi lesz. Elküldik a gyártóhoz bevizsgáltatni, ahol majd jön a bicskanyitogató válasz, hogy nem használtam rendeltetésszerűen, nem megfelelő terepen, szóval kvázi az én hibám lesz, vagy egyszerűen még a boltban közlik, hogy erre nem jár garancia ( kérdem én akkor mire?)

Összességében ez egy kiváló cipő lenne ettől a márkától, de  nekem ez most csalódás. Ár/érték arányban többet vártam annak ellenére, hogy tisztában voltam azzal, ez egy tipikus Salomon "betegség" és idővel előjöhet (de azért mégsem 4 hónap használatot követően)

Zárómondatként valami olyasmi kellene írnom, hogy "fúhh ez a cipők cipője és mindenkinek csak ezt ajánlom" vagy éppen ennek ellenkezőjét. Nos, valahol a kettő között lavírozom, nem tudok teljes mellszélességgel állást foglalni egyik vagy másik vélemény mellett.  Az lesz majd, hogy  elviszem egy ügyes cipészhez aki megfoltozza és talán még a következő szezonban együtt futunk az erdők kacifántos útjain.