2021.....Ez az év a kálváriám éve volt, a gödör aljáról kikecmergés körömszagattó tusája. Tavaly elég rendesen ráztam a pofonfát aminek jóformán egy évig ihattam a levét. Nem szándékozom részletekbe bocsátkozni, hiszen alaposan körberágtam a témát - volt is erre lehetőségem sajnos éppen elég. Annyit mégis dióhéjban, hogy jobb combhajlító izomhúzódást ( vagy szakadást, ez máig nem tisztázott) szenvedtem 2020 októberében amit vádlifájdalom kísért elég sokáig. Közel négy hónapig semmit nem tudtam csinálni a túrázáson kívül, azt is csak kíméletesen.  Két jó gyógytornász szakembernél is jártam mégsem sikerűlt kihúzniuk ebből a spirálból ami folyton visszarántott az alapállapotba.

Az április a tavaszi fényével mintha az alagút végét is megvilágította volna mert jobban lettem és beiratkoztam a CHI futás tanfolyamra azt gondolván, hogy a futótechnikám fényesebbre csiszolása majd kihúzza a fejem a hurokból. Mára már világossá vált, hogy feleslegesen fizettem  30.000.- Forintot ezért az egynapos kurzusért, ugyanis amit a könyvből elsajátítottam érzésre az szinte megegyezik az ott tanított gyakorlattal, továbbá a metronómra történő lépésfrekvencia gyorsítást úgy engedtem el, mint kisgyerek a héliumos lufit. Ezzel egyidőben felhagytam a "dackorszakkal" miszerint nekem nem kell edző én ezt magamtól is tudom (hát nagyon nem).

2021. április 19-én  kezdődött az új időszámítás a futóéletemben, ekkortól foglalkozik velem Kremlicza Levente (Futóbolond Training) akinek munkásságát már két éve követem a Facebook-on és tetszik amit képvisel, tudok vele azonosulni. Nagy hangsúlyt fektet az erősítő edzésekre is amit készen megkapok nem nekem kell beleásnom magam az internet és egyéb közösségi médiák bugyraiba. Kezdetben nagyon nehézkesen mentek az erősítések, főleg az oldalplank nevezetü gyakorlat ( azóta sem lettünk barátok) és annak köszönhetően, hogy nem tudtam futni sajnos a felszedett 7kg sem könnyített a helyzeten. Egy/két hónap elteltével azonban az erősítő edzések lettek a kedvenceim mert ott legalább sikerélményem volt ami látható/mérhető eredményben mutatkozott.

Futás szempontjából korántsem volt ennyire konstans a görbe mondhatni csak görbe volt a skálán, mert hol jobban viselte a vádlim a futóedzéseket, hol kevésbé és már nekem volt kellemetlen ez az örökös hullámvasút. Szerencsére Levente nagyon türelmesen állt ehhez a "szeszélyhez" és igyekezett mindig a legoptimálisabb heti edzéstervet kiírni. Tulajdonképpen az egész nyár ezzel a kínlódással telt, hiába vettem másik futócipőt vagy vettem fel kompressziós szárat egyik másik futáshoz az áttörés csak nem akart eljönni.

Mikor a sorozatos kudarc a fájdalommal kombinálva ráhúzta magát az általános közérzetemre és ez begyűrűzőtt a családi mindennapokba, akkor kerestem fel Sinkó Judit fizikoterapeuta/gyógytornászt azzal az elhatározással, ha ő sem tud segíteni akkor tényleg vége. A vizsgálat előtt még nyaraltunk egyet Gyurival a Magas-Tátrában ahol meglepően jól viselkedett a lábam és élvezni tudtam a hegyek minden percét. A vizsgálat napján felvázoltam Juditnak az egész kórtörténetem és miután megvizsgált kiderítette, hogy egy becsípődés okozta az egész bajom a derekamnál ( ez fájdalmat nem okoz és az esetek zömében kioldódik). Három alkalom kellett, hogy teljesen gyógyulttá nyilvánítson amihez masszáspisztolyt és lökéshullámot is bevetett. Szépen lassan újra kinyílt előttem a futóvilág, elkezdhettem érdemi futóedzéseket végezni, újra versenyeztem - magamhoz képest - egyre jobb eredménnyel és mertem távot növelni ami jelenleg 20km. 

Amit a sérülésből tanultam az az, hogy sokkal tudatosabban kell űznöm ezt a hobbit, többet kell törődnöm az "utómunkával" mint a hengerezés, nyújtás megfelelő pihenés. Ennek rendszerbe igazításában nagy segítség az edző aki hétről hétre stabil mederben tartja a terhelésemet. Az erősítés fontossága mellett sem szabad elmenni hiszen amióta tudatosan - ha jobban tetszik futóspecifikusan - foglalkozom az izmaimmal sokkal magabiztosabban futok egy kövesebb lejtőn mint korábban és az emelkedők sem okoznak akkora kihívást, persze fejlődni mindig van hova.

"Földi örömök" - Peaks of Börzsöny (2021. november)

2022-es évre optimistán tekintek ám mégis óvatosan tervezek.  Az elsődleges célom természetesen a stabil fejlődés, szeretnék újra 50 km környékén futni és versenyezni, hiszen ha minden jól alakul akkor júniusban végre rajthoz állhatok az UTH Szentendre Trail-en. Ez lenne az év egyik "nagy dobása", szerencsére a pályát már ismerem így túl nagy meglepetés nem érhet ezzel kapcsolatban. Októberben vár a másik nagy kedvencem a Vadlán Ultra Terep ahol szintén az 50 km-re van egy áthozott nevezésem. Nyilván lesznek "kissebb" versenyek - amelyiken tudok elindulok, mert úgy érzem nekem jót tesz a megmérettetés, könnyebben elő tudom hozni magamból azokat a plusz energiákat amiket egy sima edzésen nem biztos, hogy felszínre tudok emelni.

"Ajándék hónak ne nézd a jegét" - az első havas futás (2021.december)

Minden jó, ha jó a vége tartja az örökérvényü mondás. Rám ez most abszolút igaz, hiszen a sérülésem után a fájdalommentes örömfutás volt az egyetlen kívánságom és ez teljesült. Januárig a pihenésé a könnyed futásoké, túrázásoké lesz a főszerep, hogy immáron erősebben és tudatosabban vághassak bele egy új szezonba.