Április 19- én új időszámítás kezdődött a futásomat tekintve. Ettől a naptól fogva edzői kezek irányítanak, kapom az erősítő feladatokat, ezek egyelőre hangsúlyosabbak a futóedzésekénél, mivel a lábaim és törzsizomzatom erőteljes ráncfelvarrásra szorulnak. 

Noha nem tűnik soknak az alig eltelt két hónap, azonban számomra észrevehető változásokat eredményezett elsősorban az erősítő edzések tekintetében. Hetente két alkalommal szerepel a repeortárban erősítés, kezdetben 20 perc volt mára már közel 40 perces adagokat kapok. A gyakorlatok egy részét nem ismertem, hiszen sosem végeztem célzottan láberősítést, a kajakozós években pedig a felsőtestre koncertráltunk. 

 A heti edzésprogramban pontosan megkapom az adott gyakorlatsorokat ismétlésszámmal valamint, hogy hány "kört" kell kigyötörni magamból.Természetesen, ha van olyan elem amiről fogalmam sincs hogyan kell szabályosan kivitelezni, kérésemre kapok üzenetben egy fotót vagy épp videós anyagot. 

Az első két hónap tehát a lábaim újra " futóképessé" tétele jegyében telt, kezdetben nagyon kevés -alig 3 km - lassú futásokkal. Eleinte éreztem még fájdalmat a gyógyult lábamnál, leginkább a térdhajlatban és a vádlik is feszültek, megkeményedtek, azonban a beiktatott "vádliemelés" nagyjából két hét leforgása alatt elmúlasztotta ezt a panaszomat. Természetesen a többi erősítő elem - mint például a guggolások, falon ülés, statikus kitörés - mind hozzájárultak és járulnak lábaim formába lendítéséhez és ezt leginkább a hétvégi túrázások alkalmával tudtam legjobban letesztelni / megtapasztalni. Nagyon jó érzés - még ha gyalogosan is - megélni a fájdalommentes és haladós mozgás örömét. Úgy tudtam teljesíteni egy szintesebb túrát a Börzsönyben (20 km, 777m ), hogy az átlagtempó 5km/órára jött ki - ezzel igazán elégedett voltam - így a soron következő edzéseket még nagyobb lelkesedéssel és erőbedobással végeztem, Pünkösdkor pedig már kétszer 28 kilométeres túrát is be mertem vállalni egy nap köztes pihenővel.  

Csak előre tekintek - 2021. április, Budai hegyek

A futóedzések is jól alakulnak, itt is beköszönt egy újdonság a mezítlábas futás, ami nagyon jót tesz a bokának, boltozatnak, a talpamban keletkezett izomláz szokatlan érzés volt, mert korábban sosem tapasztaltam hasonlót. Szerencsére van a közelben egy kis rekortán pálya körülötte füves parkkal, így tudom váltogatni mezítlábazás közben a talajviszonyokat. Eleinte egyperces tempókülönbeségeket mértem a kétfajta futásmód között - edzőm elmondta, hogy  ez teljesen normális mert más izmokat dolgoztatok ilyenkor -  azonban mostanra ez kiegyenlítődött amit egy újabb kis sikerként könyvelek el. Jelenleg még aszfalton teljesítem a futásokat, amik már öt kilométerre duzzadtak és napról napra hozzák vissza a régi érzéseket.

Optimistán várom a folytatást, miután edzőmmel konzultálva júliusra jó esélyem lehet teljesíteni 16 kilométeres távot terepen. Nagyon fellelkesültem e hír hallatán, hiszen július 9-én rendezik a Verőce Éjszakai Trail-t, ahol tavaly indultam először és nagyon jó élményeket adott. Természetesen nem minden áron hajszolnám ezt a lehetőséget, nagyon figyelünk a fokozatosságra és lábam egészségére, hogy még véletlenül se terheljem túl. Jó érzés azonban a tudat, hogy van egy cél amire készülhetek, amit várhatok. 

Az erdőben futni újra (2021. március, Budai hegység)

Célokkal, tervekkel és nagyon lelkesen megyek tovább az egyre szebb ösvényemen.